A látszólagos idill valósággá vált – József bizonyságtétele

30. Zsoltár 12-13.

“Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyász ruhámat , körülöveztél örömmel. Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret. Uram én Istenem, örökké dicsőítlek téged.”

Végh József vagyok. 1991 május elsején gyökeresen megváltozott az életem, ez volt a nap, amikor megismertem valóságosan Jézust. Az addigi szamuráj – yakuzából és kidobó legényből, Isten harcosa lett.

Nős vagyok, 3 gyermekem van most.

A történetem röviden:

Született egy kislányunk, majd 2 évre rá egy kisfiúnk is. Szép, egészséges gyerekek voltak, a nejemmel büszkék voltunk rájuk. Esténként beszélgetve gyakran mondtuk is egymásnak:

Van egy kis lakásunk, autónk, két szép gyerekünk és szeretjük egymást. Nekünk már nincs is szükségünk senki és semmi másra! Teljes volt a látszólagos idill.

Aztán jött egy nap, amikor ez az idill teljesen összetört egy szempillantás alatt.

A 3 hónapos Andris fiunk egy injekciótól rosszul lett és elvesztette az eszméletét. Az orvos mondta, hogy gyorsan vigyük kórházba, mert baj van. A kórház 30 kilométerre volt és mire beértünk, Andris már gyakorlatilag klinikai halálban volt. Azonnal gépre rakták, a keringését így tartották fent. Óránként kellett telefonálnunk, de csak később merték megmondani, hogy semmi remény nem volt már az életben maradására. Négy nap múlva az orvosok legnagyobb csodálkozására visszatért a légzés és a keringés, levették őt a gépről. A neheze azonban ezután jött.

András elvesztette a látását, hallását, orvosilag megmagyarázhatatlan görcsei voltak. Az állapota egyre romlott és nem tudták mi az oka. Rengeteg keresés után kiderült, lett egy igen ritka anyagcsere betegsége, amit addig a világon csak   10-15 gyereken diagnosztizáltak. De ebbe mindenki belehalt.

A lényege az volt, hogy az evéssel saját magát mérgezte, mert a szervezete a zsírsavakat nem tudta lebontani és ezek a sejtjeit pusztították. Ezért csak gyümölcsöt és zöldséget ehetett. A szakemberek azt javasolták: ne nagyon kötődjünk hozzá, mert ezzel az anyagcsere-zavarral sajnos nem élhet néhány hónapnál tovább.

Természetesen mi nem mondtunk le róla, hazavittük és otthon gondoztuk.

Bár minden gyógyszert, vitamint és diétás bébiételt beszereztünk, Andris állandóan rosszul volt, csont és bőrre fogyott és szinte mozdulatlanul feküdt. Közben mindent megpróbáltunk gyógyulása érdekében: bejártuk az összes létező kórházat, külföldi kórházi vizsgálatokat végeztettünk, rehabilitációs kezelésre hordtuk. Természetgyógyászokat kerestünk, de senki sem tudott segíteni. Teljesen összeomlott a felépített biztonságunk, megtörtünk, tehetetlenek voltunk. Elkeserített, hogy nem tudunk segíteni a gyermekünkön.

Rengeteg kérdés és félelem jött az életünkbe: Miért van így? Mi lesz tovább? És nem volt válasz ezekre. A családsegítőben dolgozott egy lelkésznő, aki néha kijárt hozzánk.

Engem nem neveltek vallásosan, istentagadó családban nőttem fel. Anyukám párt-iskolában tanított marxizmus – leninizmust. Nálunk a családban Isten neve esetleg csak káromkodásként hangzott el. Ez a lelkésznő hívott el minket egy gyülekezetbe, hogy imádkozzanak Andrisért. Azt kérdezte, adunk-e egy esélyt Istennek, hiszen ezen kívül már mindent megpróbáltunk. Már nem volt veszteni valónk, elmentünk.

Ott nagyon furcsa, számomra szokatlan dolgok történtek. Először is mindenki úgy fogadott minket, mintha régi ismerősök lennénk és sugárzott belőlük a szeretet. Ez nekem nagyon furcsa volt, valóságosan érzékelni lehetett, Jézus mennyire szeret minket. Énekeltek, mindenki boldog volt. Beszéltek egy olyan Jézusról, akiről addig én egyáltalán nem hallottam. Az Isten egyszülött fiáról, Aki eljött a földre, hogy meghaljon a bűneinkért, feltámadt a harmadik napon és most is ÉL. Hogy Isten gyermekei lehetünk, ha elfogadjuk Jézus váltságát.

A prédikátor beszélt arról, hogy Isten ma is gyógyít. Akkor elhangzott egy felhívás, hogy valaki van itt, akinek a lábával van valami baj! Nekem pont el volt törve a lábam és előre mentem. Imádkozott értem, a kezét rám tette és ettől a földre estem, majd felemeltek és mondta, nézzem meg a lábam, de az teljesen meggyógyult a csont egy pillanat alatt összeforrt. Majd az Andrisért is imádkozott.

Ezen az alkalmon felismertem, hogy nem csak a gyermekem és saját gyógyulásomért van szükségem Istenre, hanem Ő hiányzott az életemből és Jézus az én Megváltóm. Azóta megtapasztalom Isten kedves jelenlétét az életemben, az Ő gondoskodását a mindennapokban. A leghétköznapibb dolgokban is: munkahely, anyagi ügyek, gyógyulás.

Megéljük az Ő igéit: ”Minden gondotokat Ő reá vessétek, mert neki gondja van rátok”

Andris most 27 éves, nem gyógyult meg teljesen, de mégis az állapotában egy boldog életet él. Mindig nevet! Már kétszer volt ott, ahova mi vágyunk és ez az öröm sugárzik róla.

Kereszténynek mondott országban élünk, de kedves Barátom, Te találkoztál már személyesen Jézussal? Tudd meg, Ő az, aki segíteni tud ebben a mai világban, amikor azt látjuk, az iszlám el akarja pusztítani a keresztény világot.

És Te barátom, aki olvastad most az életem történetét, lehet, hogy hozzám hasonlóan nem találkoztál még az élő Istennel. Mit választasz? Ha nem döntesz, az is egy választás! Lehet, hogy holnap esetleg késő lesz. Ezt most a 24 éves tapasztalatom alapján mondom neked.

Azóta motoros lettem és mint keresztény, megtapasztalom Istennek a szolgálatban adott szabadságát is kedves motoros és nem motoros barátom.

Ezt csak Jézussal lehet megtapasztalni.

Ő kivétel nélkül minden embert szeret és ha kész vagy Jézust behívni a szívedbe, mondd el ezt a rövid imádságot:

„Úr Jézus! Szükségem van Rád!
Kérlek, gyere be az életembe.
Bocsásd meg a bűneimet.
Jöjj a szívembe és formálj olyanná, amilyenné Te akarod, hogy legyek.
Köszönöm, hogy megbocsátottál nekem, és értem hordoztad a keresztfát.
Köszönöm, hogy Te vagy az én Uram és Megváltóm.
Köszönöm, hogy örök életet adtál nekem.
Ámen

Legyetek Áldottak!

Végh József