Terhek nélkül, szabadon – Csaba bizonyságtétele

csabaTerhek nélkül, szabadon

Kedves olvasó!

Szeretném röviden megosztani veled bizonyságomat.

Sajnos én sem voltam mindig keresztény. Az ember jobb esetben szülői nevelésből adódóan megismerheti a keresztény életvitelt, vagy egyszerűen csak felismeri, hogy nem lehet az Úr nélkül élni. Az én bizonyságom is az egyik lehetőségről szól, de egy harmadik szemszögből.

2012 nyarát írjuk, ekkor 33 éves voltam. Nős, 3 gyermek apja. Családi életünk egyik fontos lépésén már túl voltunk. Vásároltunk egy lakást svájci frankos hitelre, de a világválság idején, a törlesztő részletek szépen lassan a duplájára emelkedtek. Nem bírtunk lépést tartani, hol az egyik, hol a másik csekket nem fizettük be. Az áramszolgáltatást kikapcsolták 2 hétre, egyre nagyobb gondot okozott a mindennapi kenyerünk megvétele is. Egyre lejjebb és lejjebb csúsztunk a lejtőn.

A feleségem, Erika próbálta mindig tartani bennem a lelket, de én teljesen elreménytelenedtem. Lefogytam 12 kilót, elkezdtem kocsmába járni, egyre sűrűbben ittam és ez még lejjebb rántott. Egy nap arra lettem figyelmes, hogy ahol áru összekészítőként dolgoztam, már nincs erőm felemelni a 30 kilós csomagokat. Majd be kellett ismernem azt is, hogy nem bírom eltartani a családomat. Ez férfi és családapaként egy óriási törést okozott bennem. Úgy éreztem, ha nem történik valami, valami csoda, végem, nem bírom tovább. És akkor megtörtént a “csoda”.

Megszólított az Úr. Így visszagondolva, mintha a Máté 11:28-at hallottam volna: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Egy gyermekkori barátom – akiről tudtam, hogy megtért -, segítségét kértem, hogyan tehetek eleget ennek az igének. Ő elhívott a gyülekezetbe, ahová jár, és mikor beléptem, éreztem, hogy hazaértem. Az a szeretet, ahogyan fogadtak, leírhatatlan volt, olyan érzelmek hatalmasodtak el rajtam, amit előtte még nem éreztem. Még akkor este ott előrementem és elmondtam a megtérők imáját, pár hónap múlva bemerítkeztem és szolgálatot vállaltam a gyülekezetben.

Biblia iskolába jártam, feleségem eljött velem egy 2=1 házas tanfolyamra, és hála az Úrnak, közben Ő is megtért, bemerítkezett és szolgálatot vállalt. Ma már vezető diakónusként szolgálunk, együtt járunk gyülekezetbe a gyermekeinkkel, és az Úr tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. 2 Sámuel 22:20 és Zsoltárok 18:19.

Mára már nincsenek kenyérgondjaink, és átértékeltünk sok mindent. Drága édesanyám idén itt hagyott minket, de végtelenül hálás vagyok Istennek, hogy előtte megtért, mert látta a bennem végigmenő változást, és éhezte azt, amit kaptam a Teremtőnktől.

Sőt, néha még ma is járok kocsmákba, motoros rendezvényekre, rockerek, punkok, és zord külsejű alakok közé. De már úgy mint egy motoros futár, aki nem pizzát vagy ételt, de szellemi táplálékot visz az embereknek, mert: Máté 4:4 “nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

Bennárik Csaba

2015. november

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .