József testvérei úgy megdöbbentek, szinte földbe gyökereztek. Ekkor „József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.” (1Mózes 45:3–5). Figyeld meg, József nem úgy reagált, mint ahogy oly gyakran mi szoktunk, ha valaki megbánt. Ő 1) nem távolodott el testvéreitől; 2) nem élvezte, hogy feszengeni látja őket; 3) nem viselkedett felsőbbrendűen; 4) nem mondta kárörvendően: „Most megvagytok!”; 5) nem emlékeztette őket arra, hogy leszólták és megvetették álmait; 6) nem követelte tőlük, hogy ismerjék el, neki volt igaza, ők pedig tévedtek; 7) nem mondta, hogy „Ugye megmondtam?!” Nem, József azt akarta, hogy szeressék, nem azt, hogy féljenek tőle. Helyreállást akart, nem bosszút. Tudta, hogy a kapcsolat helyreállásának hosszú távú előnyei sokkal többet érnek, mint a bosszú rövid távú élvezete. Megértette, hogy ő maga is csak akkor lehet szabad, ha a vétkest szabadon engedi. A Biblia azt mondja: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: »Abbá, Atya!«” Az „abbá” egy közvetlen megszólítás, olyasféle, mint az „apukám”. Isten nem hozza fel a múltadat, nem tart távolságot bukásaid miatt. Ő azt akarja, hogy tudd, hozzá bármikor jöhetsz, ő elfogad, jelenlétében biztonságban érezheted magad, és nyugodtan hívhatod apukádnak. És azt szeretné, hogy ilyen szeretetet gyakorolj te is mások felé – olyan szeretetet, ami nem akarja, hogy féljenek a jelenlétében.

Mi lesz az életed hozzájárulása? Az Isten által adott talentumot, képességet önmagad vagy mások javára használod-e? A Biblia szerint, “Isten mindegyikőtöket megáldott különleges adottsággal; használjátok ezt arra, hogy egymást segítitek, ezzel is továbbadva Isten sokfajta áldását.” (1 Péter 4:10, TLB fordítás) Isten egyedi szándékkal teremtett, alkotott téged. Olyan szándékkal, hogy a világnak te is adjál valamit, te is járulj hozzá. Nemcsak azért kerültél erre a Földre, hogy a helyet foglald, és felhasználd a kincsét, majd azután visszavonulva meghalj. Isten egyedien alkotott téged, hogy egyedien tudj hozzájárulni a világhoz. Tedd fel magadnak a kérdést: “Figyelembe véve, amilyenné Isten alkotott engem, hogyan tudnék a környezetem fejlődéséhez hozzájárulni? Miben lehetek én különb?” A Bibliából az irgalmas szamaritánus története jól példázza, hogy milyen hozzájárulása lehet egy embernek, akinek van helye az életében másnak is, mint önmagának. Ismerős a történet? Volt egy ember, akit a Jeruzsálemből Jerikóba vezető úton kiraboltak. Megverték, mindenét elvették, és félholtan otthagyták az út szélén. Az első ember, aki arra járt, egy pap volt, aki túl elfoglalt volt, hogy megálljon. Nagyon sietett, és azt mondta: “Nincs időm ennek az embernek segíteni…” És elment. Ezután egy másik vallási vezető is arra ment, és azt mondta: “Nekem megvan a saját napirendem. Van saját célom és szándékom. Túl elfoglalt vagyok. Nem akarom, hogy ehhez az emberhez bármi közöm legyen.” A sérültet hátrahagyva, elment. A harmadik embernek, aki arra jött, a teljes oka meglett volna arra, hogy továbbmenjen. Samaritánus volt; a samaritánusok és a zsidók pedig ki nem állhatták egymást. Mégis, megállt. Az idegent a szamarára tette, elvitte a legközelebbi fogadóba, és a tulajdonosnak azt mondta, “Etesd meg, öltöztesd fel, és viseld gondját, ameddig felépül, én fizetem a költséget.” Utoljára mikor tettél ilyet egy idegenért? Ritkán? Talán sohasem? Miért? Nincs helye az életedben. Ennek az embernek volt. Volt “felesleges” ideje, időben elindult, hogy meg tudjon állni másnak segíteni. Volt “felesleges” pénze, és oda tudta adni másnak. Volt energiája. Nem idegeskedett, így tudott segíteni. Isten azért teremtett téged, hogy segíts. Milyen egyedi képességet is kaptál Istentől? Hogyan tudod ezt felhasználni a mások áldására? Segítő kérdés elmélkedéshez, beszélgetéshez: Milyen módon tudnál az életedbe “felesleget” beépíteni, hogy így másokra összpontosíts, ne magadra?