Ma jusson eszedbe!

Részlet Abraham Lincoln 1863. március 3-án elhangzott beszédéből, mellyel nemzeti böjtnapot hirdetett a polgárháború pusztítása miatt szenvedő országnak :

„Mind a nemzeteknek, mind az egyes embernek kötelessége, hogy elismerje Isten mindent felülmúló hatalmától való függését, hogy megvallja bűneit és vétkeit, alázatos bűnbánattal, de azzal a biztos reménnyel, hogy az őszinte megbánás kegyelemhez és megbocsátáshoz vezet; és elismerje a Szentírás magasztos igazságát, melyet a történelem bizonyított: hogy csak azok a nemzetek áldottak, akiknek Istene az Úr… A legnemesebb mennyei ajándékokat kaptuk. Ennyi éven át megőrzött minket békességben és jólétben; növekedtünk létszámban, gazdagságban és erőben, ahogy egyetlen más nemzet sem. De elfeledkeztünk Istenről. Elfeledkeztünk a kegyelmes kézről, mely megőrzött minket békességben, megsokasított, meggazdagított és megerősített; és szívünk csalárdságában hiú módon azt képzeltük, hogy mindezen áldásokat valamiképpen a saját kimagasló bölcsességünk és erényünk teremtette. Megrészegültünk a töretlen sikertől, túlságosan önteltekké váltunk ahhoz, hogy érezzük a megváltó és megtartó kegyelemre való rászorultságunkat, túl büszkévé, hogy imádkozzunk Istenhez, aki teremtett minket! Illő tehát, hogy megalázzuk magunkat a megbántott Hatalom előtt, hogy megvalljuk nemzetünk bűneit, irgalomért és megbocsátásért könyörögjünk.”* Isten így figyelmeztette Izráelt: „amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról… gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét…” (5Mózes 8:13–14,18). Ma jusson eszünkbe ez! *