Miért nem érezzük magunkat elégedettnek?

Miért nem érezzük magunkat elégedettnek? Túl sok ember teszi fel magának ezt a kérdést. Nem vagyunk boldogok, nem vagyunk elégedettek – sőt, szerencsétlenek vagyunk.

Miért? John Brueggemann szociológus a Gazdag, Szabad és Nyomorult című könyvében megoszt egy nagyon jó történetet, ami szemlélteti azt, hogy miért. Megmászni a Mount Everestet egy olyan kihívás, ami arra inspirálja az embereket, hogy valami nagyot vigyenek véghez. Nagyon sok ember megpróbálja, még akkor is, ha közel 10 százalékuk belehal. Nagyon sok holttest még mindig ott fekszik a hegyre vezető ösvényen. Az emberek azonban még mindig meg akarják mászni a hegyet – habár egyáltalán nincs megváltó társadalmi értéke.

Néhány évvel ezelőtt az egyik mászó, David Sharp, bajba került a hegyen. 40 mászó is észlelte, hogy nyilvánvalóan bajban van, de ott hagyták. Meghalt a Mount Everesten, mert egyik mászó sem akarta feladni a saját célját azért, hogy neki segítsen.

Ezek vagyunk mi. Az vezet minket, hogy minél több és több legyen nekünk és így szem elől tévesztjük azt, ami igazán számít. Isten azonban nem ilyennek alkotott minket. Az élet nem arról szól, hogy mit alkotsz, kiket ismersz vagy, hogy mit teszel. Az élet a szeretetről szól – szeretni Istent és szeretni egymást.

Jézus azt mondja a Márk 8:35-ben: “Csak azok érthetik meg, hogy milyen az igazi élet, akik fel tudják áldozni a saját életüket értem és az Örömhírért.” (TLB fordítás) Isten úgy alkotott téged, hogy soha nem lehetsz igazán boldog hacsak nem szenteled az életed az ő munkájának. Valami nálad sokkal nagyobbra lettél teremtve. A Biblia ezt az életed küldetésének nevezi. Nem a státuszod, a fizetésed vagy a nemed tesz fontossá. A szolgálat tesz azzá. Csak azáltal érezheted azt, hogy fontos az életed, ha azt odaadod
Boldogtalan, elégedetlen vagy nyomorult vagy? Ez azt jelenti, hogy nem Krisztusra, hanem valami másra fókuszálsz. Mit gondolsz, miért figyelsz másra?