A valódi siker igazi örömöt hoz – Maurizio bizonyságtétele

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Mt 11:28

Olaszországban születtem, a szüleim hívő környezetben neveltek, én azonban nem érzékeltem Isten közelségét azokban az időkben.  Kamaszként részt vettem a vallásos alkalmakon, amik tele voltak liturgikus gyakorlatokkal, de én mindezt üresnek láttam. Később megismerkedtem egy lánnyal – aki a feleségem lett – és a 90-es évek elején Magyarországra költöztem.

Elindítottunk ketten egy vállalkozást, azon dolgoztunk szüntelenül. A munka volt számomra minden: abban kerestem az örömöt, boldogságot, sikereket. De valójában legbelül nem éreztem megelégedettséget.  Ezt a vágyat igyekeztem elérni, sikerélményeket kerestem más területeken, különböző hobbikban és házasságon kívüli kapcsolatokban. Mindenbe, amibe belekezdtem, teljes erőbedobással, anyagi erőforrásaimat meghaladóan vágtam bele, olyankor megszűnt körülöttem minden egyéb. Nem hallgattam senkire, elhanyagoltam a családomat, a gyerekeimet, a munkámat és a baráti kapcsolataimat.

Egy napon a feleségem megelégelte a helyzetet, válni akart és külön költöztünk. Ekkor ráébredtem, mennyire egyedül maradtam nem volt körülöttem senki, akihez fordulhattam volna. Reménytelen helyzetben voltam, nem láttam kiutat és azt gondoltam véget vetek mindennek. Altatókat vettem be és vártam a hatást. De ekkor  egy hangot hallottam  ami azt mondta, hogy hívjak fel egy bizonyos személyt, egy régi ismerőst, aki korábban beszélt nekem Jézusról. Ahogy meghallotta, mit tettem, értesítette a nejem, kihívták a mentőt és ott voltak végig mellettem. Onnantól kezdve az életem lépésről lépésre kezdett változni.

A lábadozást követően feleségem  és én is elkezdtünk járni egy gyülekezetbe. Kezdtük megtapasztani azt a kegyelmet és szeretetet, amit Jézus Krisztus ad minden embernek, akik elfogadják Őt Megmentőjüknek. Nem akartam már a bűneimmel tovább élni, új életet akartam.  Ahogy meghallottam, hogy ez lehetséges, hogy van újjászületés, emellett döntöttem és bemerítkeztem. A régi életemet ott hagytam a víz alatt és egy teljesen új élet kezdődött a számomra.

Ebben az időszakban volt egy álmom: egy kertben voltam, körülöttem minden csupa zöld és olyan békességet éreztem, mint előtte még sohasem.  Néhány férfi volt körülöttem, akik bemutattak valakinek, akinek az arca boldogságot sugárzott és a mosolya megnyugtató volt. Átölelte a vállam és egy tálra mutatott, amiben magok voltak és ezt mondta: Edd meg ezeket a magokat egytől-egyig és ezeken keresztül meg fogod ismerni az én szeretetemet és az örök élet tervét, amely minden ember számára elérhető, akik bennem hisznek.

Tudom, hogy ezek a magok a Biblia szavai, ezek vezetnek el az igazsághoz és a valódi élethez, amit csak Jézuson keresztül érünk el.

Kedves Olvasó, az én életem, ahogy a feleségemé és a családomé együttesen azóta gyökeresen megváltozott! Megtaláltam azt a békességet, stabilitást, szeretetet, sikert és biztonságot, amit korábban máshol hiába kerestem. Egyetlen hobbim van mára, az a motorozás és ezen keresztül szeretném sok emberrel, motorosokkal megismertetni Jézust, a Megmentőt.

Ezért nem tehetek mást, csak bátorítani tudlak, hogy tedd meg ezt a lépést, add át az életed az egyetlen Megmentőnek, aki szeret téged és terád vár, Jézus Krisztusnak!

Ragonese Maurizio

A látszólagos idill valósággá vált – József bizonyságtétele

józsef30. Zsoltár 12-13.

“Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyász ruhámat , körülöveztél örömmel. Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret. Uram én Istenem, örökké dicsőítlek téged.”

Végh József vagyok. 1991 május elsején gyökeresen megváltozott az életem, ez volt a nap, amikor megismertem valóságosan Jézust. Az addigi szamuráj – yakuzából és kidobó legényből, Isten harcosa lett.

Nős vagyok, 3 gyermekem van most.

A történetem röviden:

Született egy kislányunk, majd 2 évre rá egy kisfiúnk is. Szép, egészséges gyerekek voltak, a nejemmel büszkék voltunk rájuk. Esténként beszélgetve gyakran mondtuk is egymásnak:

Van egy kis lakásunk, autónk, két szép gyerekünk és szeretjük egymást. Nekünk már nincs is szükségünk senki és semmi másra! Teljes volt a látszólagos idill.

Aztán jött egy nap, amikor ez az idill teljesen összetört egy szempillantás alatt.

A 3 hónapos Andris fiunk egy injekciótól rosszul lett és elvesztette az eszméletét. Az orvos mondta, hogy gyorsan vigyük kórházba, mert baj van. A kórház 30 kilométerre volt és mire beértünk, Andris már gyakorlatilag klinikai halálban volt. Azonnal gépre rakták, a keringését így tartották fent. Óránként kellett telefonálnunk, de csak később merték megmondani, hogy semmi remény nem volt már az életben maradására. Négy nap múlva az orvosok legnagyobb csodálkozására visszatért a légzés és a keringés, levették őt a gépről. A neheze azonban ezután jött.

András elvesztette a látását, hallását, orvosilag megmagyarázhatatlan görcsei voltak. Az állapota egyre romlott és nem tudták mi az oka. Rengeteg keresés után kiderült, lett egy igen ritka anyagcsere betegsége, amit addig a világon csak   10-15 gyereken diagnosztizáltak. De ebbe mindenki belehalt.

A lényege az volt, hogy az evéssel saját magát mérgezte, mert a szervezete a zsírsavakat nem tudta lebontani és ezek a sejtjeit pusztították. Ezért csak gyümölcsöt és zöldséget ehetett. A szakemberek azt javasolták: ne nagyon kötődjünk hozzá, mert ezzel az anyagcsere-zavarral sajnos nem élhet néhány hónapnál tovább.

Természetesen mi nem mondtunk le róla, hazavittük és otthon gondoztuk.

Bár minden gyógyszert, vitamint és diétás bébiételt beszereztünk, Andris állandóan rosszul volt, csont és bőrre fogyott és szinte mozdulatlanul feküdt. Közben mindent megpróbáltunk gyógyulása érdekében: bejártuk az összes létező kórházat, külföldi kórházi vizsgálatokat végeztettünk, rehabilitációs kezelésre hordtuk. Természetgyógyászokat kerestünk, de senki sem tudott segíteni. Teljesen összeomlott a felépített biztonságunk, megtörtünk, tehetetlenek voltunk. Elkeserített, hogy nem tudunk segíteni a gyermekünkön.

Rengeteg kérdés és félelem jött az életünkbe: Miért van így? Mi lesz tovább? És nem volt válasz ezekre. A családsegítőben dolgozott egy lelkésznő, aki néha kijárt hozzánk.

Engem nem neveltek vallásosan, istentagadó családban nőttem fel. Anyukám párt-iskolában tanított marxizmus – leninizmust. Nálunk a családban Isten neve esetleg csak káromkodásként hangzott el. Ez a lelkésznő hívott el minket egy gyülekezetbe, hogy imádkozzanak Andrisért. Azt kérdezte, adunk-e egy esélyt Istennek, hiszen ezen kívül már mindent megpróbáltunk. Már nem volt veszteni valónk, elmentünk.

Ott nagyon furcsa, számomra szokatlan dolgok történtek. Először is mindenki úgy fogadott minket, mintha régi ismerősök lennénk és sugárzott belőlük a szeretet. Ez nekem nagyon furcsa volt, valóságosan érzékelni lehetett, Jézus mennyire szeret minket. Énekeltek, mindenki boldog volt. Beszéltek egy olyan Jézusról, akiről addig én egyáltalán nem hallottam. Az Isten egyszülött fiáról, Aki eljött a földre, hogy meghaljon a bűneinkért, feltámadt a harmadik napon és most is ÉL. Hogy Isten gyermekei lehetünk, ha elfogadjuk Jézus váltságát.

A prédikátor beszélt arról, hogy Isten ma is gyógyít. Akkor elhangzott egy felhívás, hogy valaki van itt, akinek a lábával van valami baj! Nekem pont el volt törve a lábam és előre mentem. Imádkozott értem, a kezét rám tette és ettől a földre estem, majd felemeltek és mondta, nézzem meg a lábam, de az teljesen meggyógyult a csont egy pillanat alatt összeforrt. Majd az Andrisért is imádkozott.

Ezen az alkalmon felismertem, hogy nem csak a gyermekem és saját gyógyulásomért van szükségem Istenre, hanem Ő hiányzott az életemből és Jézus az én Megváltóm. Azóta megtapasztalom Isten kedves jelenlétét az életemben, az Ő gondoskodását a mindennapokban. A leghétköznapibb dolgokban is: munkahely, anyagi ügyek, gyógyulás.

Megéljük az Ő igéit: ”Minden gondotokat Ő reá vessétek, mert neki gondja van rátok”

Andris most 27 éves, nem gyógyult meg teljesen, de mégis az állapotában egy boldog életet él. Mindig nevet! Már kétszer volt ott, ahova mi vágyunk és ez az öröm sugárzik róla.

Kereszténynek mondott országban élünk, de kedves Barátom, Te találkoztál már személyesen Jézussal? Tudd meg, Ő az, aki segíteni tud ebben a mai világban, amikor azt látjuk, az iszlám el akarja pusztítani a keresztény világot.

És Te barátom, aki olvastad most az életem történetét, lehet, hogy hozzám hasonlóan nem találkoztál még az élő Istennel. Mit választasz? Ha nem döntesz, az is egy választás! Lehet, hogy holnap esetleg késő lesz. Ezt most a 24 éves tapasztalatom alapján mondom neked.

Azóta motoros lettem és mint keresztény, megtapasztalom Istennek a szolgálatban adott szabadságát is kedves motoros és nem motoros barátom.

Ezt csak Jézussal lehet megtapasztalni.

Ő kivétel nélkül minden embert szeret és ha kész vagy Jézust behívni a szívedbe, mondd el ezt a rövid imádságot:

„Úr Jézus! Szükségem van Rád!
Kérlek, gyere be az életembe.
Bocsásd meg a bűneimet.
Jöjj a szívembe és formálj olyanná, amilyenné Te akarod, hogy legyek.
Köszönöm, hogy megbocsátottál nekem, és értem hordoztad a keresztfát.
Köszönöm, hogy Te vagy az én Uram és Megváltóm.
Köszönöm, hogy örök életet adtál nekem.
Ámen

Legyetek Áldottak!

Végh József

Terhek nélkül, szabadon – Csaba bizonyságtétele

csabaTerhek nélkül, szabadon

Kedves olvasó!

Szeretném röviden megosztani veled bizonyságomat.

Sajnos én sem voltam mindig keresztény. Az ember jobb esetben szülői nevelésből adódóan megismerheti a keresztény életvitelt, vagy egyszerűen csak felismeri, hogy nem lehet az Úr nélkül élni. Az én bizonyságom is az egyik lehetőségről szól, de egy harmadik szemszögből.

2012 nyarát írjuk, ekkor 33 éves voltam. Nős, 3 gyermek apja. Családi életünk egyik fontos lépésén már túl voltunk. Vásároltunk egy lakást svájci frankos hitelre, de a világválság idején, a törlesztő részletek szépen lassan a duplájára emelkedtek. Nem bírtunk lépést tartani, hol az egyik, hol a másik csekket nem fizettük be. Az áramszolgáltatást kikapcsolták 2 hétre, egyre nagyobb gondot okozott a mindennapi kenyerünk megvétele is. Egyre lejjebb és lejjebb csúsztunk a lejtőn.

A feleségem, Erika próbálta mindig tartani bennem a lelket, de én teljesen elreménytelenedtem. Lefogytam 12 kilót, elkezdtem kocsmába járni, egyre sűrűbben ittam és ez még lejjebb rántott. Egy nap arra lettem figyelmes, hogy ahol áru összekészítőként dolgoztam, már nincs erőm felemelni a 30 kilós csomagokat. Majd be kellett ismernem azt is, hogy nem bírom eltartani a családomat. Ez férfi és családapaként egy óriási törést okozott bennem. Úgy éreztem, ha nem történik valami, valami csoda, végem, nem bírom tovább. És akkor megtörtént a “csoda”.

Megszólított az Úr. Így visszagondolva, mintha a Máté 11:28-at hallottam volna: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Egy gyermekkori barátom – akiről tudtam, hogy megtért -, segítségét kértem, hogyan tehetek eleget ennek az igének. Ő elhívott a gyülekezetbe, ahová jár, és mikor beléptem, éreztem, hogy hazaértem. Az a szeretet, ahogyan fogadtak, leírhatatlan volt, olyan érzelmek hatalmasodtak el rajtam, amit előtte még nem éreztem. Még akkor este ott előrementem és elmondtam a megtérők imáját, pár hónap múlva bemerítkeztem és szolgálatot vállaltam a gyülekezetben.

Biblia iskolába jártam, feleségem eljött velem egy 2=1 házas tanfolyamra, és hála az Úrnak, közben Ő is megtért, bemerítkezett és szolgálatot vállalt. Ma már vezető diakónusként szolgálunk, együtt járunk gyülekezetbe a gyermekeinkkel, és az Úr tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. 2 Sámuel 22:20 és Zsoltárok 18:19.

Mára már nincsenek kenyérgondjaink, és átértékeltünk sok mindent. Drága édesanyám idén itt hagyott minket, de végtelenül hálás vagyok Istennek, hogy előtte megtért, mert látta a bennem végigmenő változást, és éhezte azt, amit kaptam a Teremtőnktől.

Sőt, néha még ma is járok kocsmákba, motoros rendezvényekre, rockerek, punkok, és zord külsejű alakok közé. De már úgy mint egy motoros futár, aki nem pizzát vagy ételt, de szellemi táplálékot visz az embereknek, mert: Máté 4:4 “nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

Bennárik Csaba

2015. november