„Miután [Jézus] abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: ‘Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!’ Simon így felelt: ‘Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.’ (Luk 5,4-5) Gondolj bele milyen nehéz lehetett Simon Péternek beismerni a kudarcot Jézusnak. Hivatásos halász volt, és igencsak jó a szakmájában. Így kereste a kenyerét. Mégis, néha még a profik is egy egész éjszakai halászat után sem fognak semmit. Jó emberek voltak, és a tőlük telhető legjobbat tették. De van amikor a legjobb sem elég, és vannak olyan alkalmak, amikor nem tudjuk irányítani a helyzetet. Nem tudjuk irányítani a gazdaságot, nem tudjuk befolyásolni az időt. Nagyon sok mindent nem tudunk irányítani az életünkben, amik hatással vannak az életünkre. Lehet, hogy nagyon próbáltad, mindent beleadtál, de úgy tűnik, mégsem változik semmi, és semmit sem tudsz felmutatni. Mit tehetsz? Először is, hívd be Jézust a hajódba! Más szavakkal, engedd, hogy ő legyen a munkád központjában. Másodszor, ismerd be, hogy a te módszereid nem működnek. A Biblia vallomásnak nevezi ezt, és igencsak nehéz lehet. Miért olyan nehéz nekünk beismerni, hogy a mi módszereink nem működnek? Büszkeség. Nem akarjuk, hogy bárki is azt gondolja, hogy nem tudunk megbírkózni a helyzettel, hogy mi vagyunk az irányítók, hogy mindent kézben tudunk tartani. Úgy gondoljuk, mindent megbírunk mi magunk, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy napi 12 órát dolgozunk. Makacsság. Nem vagyunk hajlandóak másképp tenni azokat a dolgokat, amiket teszünk. Tudtad, hogy a holnapi siker legnagyobb ellensége a tegnap sikere? Félelem. Nem tudjuk beismerni, hogy egy egész éjszakai halászat után nem fogtunk semmit. Attól félünk, hogy az emberek kevesebbet fognak gondolni rólunk. Félünk behívni Jézust a csónakunkba, mert egy olyan irányba fogja kormányozni, ahova nem akarunk menni. Lehet, hogy a lehető legjobban teljesítünk a munkánkban, mégsincs semmi, amit fel tudnánk mutatni. Engedd el a büszkeséged, makacsságod és félelmeid, hogy megláthasd, hogy miként tölti meg csordultig Jézus a csónakod. Beszéljetek : Mi az, amit szeretnél, hogy Isten elvégezzen általad a munkádban? Hajlandó vagy átadni neki az irányítást? Mit jelent számodra a vallomás?

Ha azt hiszed, hogy a lottó ötös minden problémádat megoldaná, akkor nagyon tévedsz! Azoknak, akik egyik pillanatról a másikra milliomosok lettek, csaknem fele tönkrement néhány éven belül. Miért? Ez több okra vezethető vissza: rossz üzleteket kötöttek, mértéktelen életet éltek, őrült vállalkozásokba fogtak, vagy épp sosem látott rokonok kirimánkodták tőlük a pénzt. És van még egy ok, a legnagyobb! Mivel azt hitték, hogy velük van Fortuna istennő, és Midasz királyhoz hasonlóan minden, amihez érnek, arannyá válik, folytatták a szerencsejátékot, sőt, az eddiginél magasabb szinten – és mindent elvesztettek. Értsd meg ezt: hacsak nem költesz kevesebbet, mint amennyit megkeresel, semekkora jövedelem sem lesz elég számodra! Ezért, ha bölcs vagy, nem kezdesz költekezni, ha fizetésemelést vagy valami váratlan pénzt kapsz. Csökkentsd adósságodat, mielőtt viharmadárként állandóan ott körözne körülötted, és megpróbálna megfojtani! Nincs akkora jövedelem, ami elegendő lenne, ha nem tartod ellenőrzés alatt költekezésedet. Az anyagi előrejutás egyetlen módja, ha megtagadsz magadtól bizonyos dolgokat, amiket egyébként szeretnél megszerezni, és helyette inkább takarékoskodsz a jövőre. Ha nincs benned elég önfegyelem ehhez, akkor mindig adósságban fogsz úszni. Ha a kormány eladósodik, hát megadóztatja az állampolgárokat, köztük téged. De ha te eladósodsz, magadra vagy utalva. Isten nem akarja, hogy így élj. Az igazi elégedettség nem abból adódik, hogy mindent megkapsz, amit szeretnél, hanem abból, hogy felismered az áldásokat, amiket kaptál, és megtanulod élvezni őket. Ez legyen a célod: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek!”

„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek…” (Róma 13:8) 

“Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Korintus 5:18-20 NT-fordítás).

Mintegy 60 esztendővel ezelőtt öt amerikai misszionárius az Ecuador területén lévő kelet-amazóniaiesőerdőbe indult, hogy másodszori látogatást tegyen a Huaorani törzsnél, amely antropológusok elmondása szerint a legelvetemültebb, legerőszakosabb emberi közösség volt a föld színén. Kultúrának számított náluk a gyilkolás, és tanulmányok kimutatták, hogy a néptörzs 60%-a emberölés áldozata lett. Amint a misszionáriusok kiszálltak a repülőgépből, a törzs tagjai lándzsákkal halálra sebezték őket. A brutális gyilkosok hírül adták tettüket a világnak, és címlapon hozta a Life magazin, a Time és a Newsweek is. Számos újság beszámolt ezeknek az embereknek a haláláról, akik közt ott volt Nate Saint és Jim Elliot. Pár évvel később Jim felesége és lánya, Elisabeth és Valerie Elliot, továbbá Nate húga, Rachel Saint szeretetük és megbocsátásuk jeléül elköltöztek a Huaorani kis faluba, hogy lelki szolgálatot nyújtsanak azoknak az embereknek, akik meggyilkolták a családjukat. Történetesen Mincaye, a törzs elöljárója valamint a misszionáriusok meggyilkolásában részt vett öt férfi valamennyien keresztyénekké

váltak. A megbocsátásnak az a formája, amit Elisabeth Elliot és Rachel Saint példázott, mindaddig értelmetlen, amíg magad is bocsánatot nem nyertél Isten által. Ha egyszer ezt megtapasztaltad, hogyan bocsátasz meg? Megteszed azt a négy dolgot, amit ezek az asszonyok megtettek: Leteszel a bosszúállás jogáról. A Rómaiak 12:19 azt mondja: „Ne próbáljatok bosszút állni. Hagyjátok Istenre, hogy elégtételt vegyen (CEV-fordítás). Bízd rá Istenre. Ő majd gondot visel rá, és sokkal hatékonyabb megoldást talál, mint amilyet te valaha is képes lennél kitalálni. A rosszra jóval válaszolsz. Hogyan juttathatod kifejezésre, ha teljesen megbocsátottál valakinek? Ténylegesen fohászkodhatsz Istenhez, hogy áldja meg azt az embert, aki bántott téged. A Biblia így ír erről: „Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, áldjátok azokat, akik átkoznak,

imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket” (Lukács 6:27b-28 NIV-fordítás). Ismétled ezeket a lépéseket mindaddig, amíg szükséges. Péter így kérdezte Jézust a Máté 18:21-22-ben: „Hányszor kell megbocsátanom annak, aki valami rosszat cselekszik ellenem? Hétszer elég? Jézus ezt válaszolta: „Nemcsak hétszer, de még hetvenhétszer is!” (CEV-fordítás) A megbocsátásnak olykor folytonosnak kell lennie. Megmentesz másokat az isteni megbocsátás Jó Hírével. A Biblia a 2Korintus 5:18-20-ban így fogalmaz: „Isten mindent elrendezett! Elküldte Krisztust, hogy kibékítsen minket önmagával, és azt a feladatot tűzte ki számunkra, hogy másokkal is kibékítsük őt. Ez annyit jelent, hogy Isten maga öltött testet Krisztusban, békét és megbocsátást ajánlva minden embernek a világon. Minket pedig azzal bízott meg, hogy hirdessük békeüzenetét. Krisztus követeiként küldettünk, és Isten könyörög hozzátok, hallgassátok meg jó hírünket. Krisztus nevében szólunk, és szívből kérjük, béküljetek meg Istennel”.

Húsvétkor egy olyan eseményt ünneplünk, ami bizonyítja, hogy Jézus az volt, akinek mondta magát. Ő volt a testben megjelent Isten, aki azért jött a Földre, hogy megmentsen minket. Ez azt jelentette, hogy meg kellett halnia értünk. Egy verésekkel és gúnyolódásokkal teli éjszaka után, miután fájdalmas töviskoronát húztak a fejére, Jézust keresztre feszítették. A keresztre feszítés volt valószínűleg a legbrutálisabb és legkínzóbb halálbüntetés, amit ember valaha kitalált. Karjait szélesre feszítették a kereszten és mindkét csuklóját átszegezték a két csont között. Amint a szegek átfúródtak a testének ezen pontjain, eltalálták a karon végigfutó ideget, amivel borzasztó fájdalmat okoztak.

Ha valaki ilyen testhelyzetben függ bármennyi időre is, a mellkas körüli izmok lebénulnak. Levegőt venni még tud, de kilélegezni már nem képes. A kereszthalál tulajdonképpen egyenlő a fulladással, kivéve, hogy a rómaiak nem akarták ilyen könnyűvé tenni. A személy térdeit kissé behajlítva fogták, és lábfejeit odaszegezték a kereszthez.

Így a kereszten függő ember valóságos haláltusát vívott egészen addig, amíg a mellkasában lévő fájdalom már szinte robbanásig feszült. Ilyenkor az odaszegezett lábain felemelte magát, hogy levegőhöz jusson. Amikor a fájdalom elviselhetetlenné vált lábaiban, újra visszaengedte magát addig, amíg a tüdejében lévő fájdalom kibírhatatlan nem lett. Ez egy elképesztően kínzó folyamat volt.

Végül, a katonák úgy gyorsították fel a fulladás beálltát, hogy eltörték a bűnöző lábait.
Jézus esetében, nem kellett eltörniük lábait, mert addigra már meghalt. Azért, hogy biztosra menjenek, az oldalába döftek egy dárdát. Víz és vér jött ki mellkasából, amiről az orvosok azt állítják, hogy kizárólag akkor történik, ha a szív meghasad. Nevezd úgy, ahogy akarod, de Jézus úgy halt meg, hogy megszakadt a szíve.

Miért kellett Jézusnak meghalnia? Mert egyedül Ő volt képes arra, hogy fizessen a bűneidért. Te érdemelted volna a büntetést, de Jézus fizette ki helyetted: “Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket.” (1Péter 3:18a, NIV fordítás)